Munkába temetkezés

---

                     Azt hiszik a mai szülők,hogy ők nem olyanok mint őseik  és visszamenőleg az ezelőtti apák,anyák,de az a nagy tragédia,hogy ha külsőleg teginthetnék meg magukat nagyot csalodnának...
                   Nem áll szándékomban senkit sem elítélni...a gyerekek nevében beszélek akik azt érzik mint én,hogy elhanyagolják őket,szeretett hiányban szenvednek...
                   Hazugságot tiszta lapra helyezve nem mindenki egyforma....emberek milliárda egyedi,de vannak akik csak robotolnak és már nem az életért élnek vágyaik útán,hanem csak a mély sötétséget látják mindenben ,vakok,hogy nem látják az igazi boldogságot és nem törödnek a körülöttük levő emberekkel,e helyzetben gyerekeikkel,gyerekükkel...vagy csak egy gyerekre szentelik idejüket és a másikat pedig elhanyagolják...állatként   kezelik...etetik,itatják,fedélt adnak a feje felé,de hidegen hagyják a gyerek közeledését,szeretetre vágyását....mellesleg...odafigyelésre vágyakozását...
                    Apa,Anya ha ezt látjátok most hozzátok idézem soraim...
                   Borzasztoan szomorú vagyok,értéktelennek érzem magam,nagyon hiányoztok mint szülők és őszinte barátok akikkel meg tudtam osztani a bánatom,úgy ahogy a boldogságom is.....
                   Kár,hogy annyit sem henderittek rám,hogy megkérdeznétek mi nyomaszt,mert vagyok szétesve nap mint nap,mi taszít el a világtól....tőletek....hogy hamis mosollyal tettetem magam,mert félek az elítélendő tekintetektől...
                  Nem a bűszkeségem add erőt naponta hanem az a gondolat,érzés,hogy majd egyszer bűszkén néztek rám és elmondjátok mennyire szerettek,mert nem padlon kúsva  élek,nem a talpatokat nyalva,hanem a ti szintetekre probálok felemelkedni,hogy rám is olyan szívszorító,melengető tekintetekkel nézetek mint a tesvéremre Zsoltra.
                  Munkába álltam szünidőmön,hogy ne legyek pup a hátatokon,hogy megtudhassátok *Én is vagyok valaki*...nekem is van célom,vágyam, *Útam*. Amit nem egyedül akarok taposni hanem a ti kezeteket fogva míg képes leszek elengedni azokat a kezeket,amelyek oly sok éven át szorongattak,de most valahogy elengedtek,mintha felnőtem volna bár ez nem így van...csak fejlőttem,de nem nőttem fel...
                Ezzel nem arra célzok,hogy folyton szorongassátok a kezem....bizalom nélkül, csak  legyetek velem az élmény szerzéseimben és figyeljetek rám.
              Ismerjetek annyira,hogy lásatok át rajtam mikor hamis mosollyal leplezem szomorúságom...
              Nagyon hiányoztok nekem....lelkileg...és az együtt tőltött pillanatok...
            *Bármi történjen,bármennyire elhanyagolnátok,vagy rám sem henderítenétek,tudjátok meg mindig és mindörökké Szeretni foglak titeket*

                    

 --------------------------------------------------------------------------------------

Anya te nem figyelsz rám...
           Te nem  halod amit mondok...tudom,hogy agodsz értem és csak jót akarsz,de én mikor haza jöttem azt mondtam neked,hogy...A barátomat vártam meg,hogy adhassak neki egy puszit,de te nem halodtad...te a barátnőimet kezted el mondani...én megnyilók neked és elmondom és te nem halod amit mondani akarok.
           Igaz...elkanászodtam,de te  meg nem figyelsz oda mit mondok...
           Bárcsak hallanátok szeretett szüleim mit mondok és nem csak a ti igazotokat osztanátok...

Oldal: Vágyakozás
A múltam,jelenem és talán a jövőm...Kiváncsi vagy rá?Hát tarts velem... - © 2008 - 2024 - mindentortenetvalosag.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat