Egy rongy semmi más...
Elveszett a bátorság...elveszet minden önuralmam és kitőrt belőllem a düh és a fájdalom sikoly.
Eluralkodott rajtam a gyötrelem,újra földre tiportak a láncok.
Senkikből sosem lesz valaki
Küzdj,Harcolj,Szenvedj,hogy egyszer úgy is a porba,a szemét közt élj,mert én egy szemét vagyok,nem tudok semmiről semmit senki voltam és az is maradok.
A Fájdalom és a Gyötrelem csak több szenvedést szül...Elhagyni valakit békében nehéz dolog...egy lépés túlépni a gyerekkoron.
Félni élni,csalodni,sírni gyengeség...élni a máért és boldog lenni a múltért küzdelem a jövőért.
Fájdalommal születtünk,könnyekkel távozunk...egy élet egy halál...egy mosoly egy köny...egy boldog egy szomorú...ez a szenvedő valóság. Valamit valamiért