Szárnyalás
Sötét volt kint. Bent a kis szobámba hárman kuporogtunk...
A cigi füstje ellepte a kis szobát,tombolt a vihar. Az ablakból láttunk néhány oszlopokról jövő fényt és halottuk a csapkodó fákat ahogy verdesték a falakat és az oszlopokat. Féltünk mintha ördögök vettek volna körül minket...
Ekkor azok a gondolatok öntöttek el,amelyek tönkre tették az életem. A barátnőm látta rajtam fájdalmam és elmeséltem a gyötrő emlékeim. Habozás nélkül elémvetette örzött titkát és....
Lapot és írószert kerestem...tudtam mi vár rám mikor elkeztem írni a gondolataim...tudtam,h ezt mind elengedem...
Fájdalmas volt látni,mi minden halmozodott fel bennem ekkor már a barátnőmön is láttam,hogy neki sem könnyű ezt mind leírni. Én a fájdalmaim és a bukott szerelmeim soroltam,míg ő mardosó gondolatokkal leírta,hogy örökké elengedi Milánt hadd menjen!
Kimentünk még tombolt a vihar ketten kint áltunk vérbe fagyot tekintettel néztük a lapokat...tudtuk,hogy nehéz döntés lesz.
Egyszerre égetük el a lapokat...a hamut elfújta a szél örökre...egy öleléssel pecsételtük le eltávozó gondolatainkat...megláttuk az új fény kezdetét