Szívbe hasító valóság

---

    Csalodttam apámban,de legfőképpen magamba,mert...egyszerűen félek...féltem útjára engedni azoknak a gondolatoknak,érzelmeknek amik bántanak,de végre kibögtem úgy ahogy még soha...teljes szívből üvöltöttem ami bánt...hasítótt a valóság...
     Elmondtam milyen szánalmas egy apa...kiharcoltam a szavam...elmondtam...elmondtam...én elmondtam.
   

Részegen jött haza

      Lent volt anyukámmal...beszélgettek *hangosan *méghangosabban *rezgett a ház a két szülő szájától...ekkor folytonos csapdosásra figyeltem fel...üvöltöttem a testvéremnek,hogy apukám döhöng jöjjön azonnal...fél perc alatt lent voltunk és tanuji lehettünk ahogy apám teljes erőből vágja a *földhőz* a telefonját.
     Habozás nélkül mind ketten anyukám elé álltunk,hogy ne merje megütni...annak tuttával,hogy akár mi kaphatunk pár maflást.
     Testvérem mint egy pajzs úgy állt előttem én meg védve anyukám szavát rátámadtam apámra. Csak úgy folytak belőlem a szavak,mint a tenger...akár...lehetne mondani,hogy annyi igaz szót...mondatot mondtam,hogy egy óceánt is megtöltene.
      Fájdalmas pillanatok voltak számomra...anyukámnak aki rádöbbent mit érzek...és talán apukám is felfogta a szavaim súlyát,de ezt csak ő tudhatja...

Oldal: Lélektiprás
A múltam,jelenem és talán a jövőm...Kiváncsi vagy rá?Hát tarts velem... - © 2008 - 2024 - mindentortenetvalosag.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat