Intro...vagyis a *Kezdetek*

      A tanárok,szülők,ismerősök mind azt mondják ütös kezdet kell,hogy valaki is felfigyeljen az írásodra.
     Nem vagyok mesélő,híres író,tudom,hogy nem én fogom megváltani a világot,de vagyok aki vagyok.
     Nem Happy Endet fogok írni,nem csiszolom a múltam,hogy fényesebb legyen. Az életembe nyújtók betegintést amit bár senkivel sem vitatok mégis úgy érzem ez a helyes út amin járnom kell.Ezek a kezdő lépések.            Mintha tűkön járkálnék,de felszabadító egy érzés mihelyt végig mentem a sorsom súlytó átkán,a nyomasztó érzésektől amik szárnyakat adnak és repülni tanítnak mégis minden egyes felszabadító érzés útán újra és újra földre tipor.
       Az én életem,szóval valóságom csak szívból fogom leírni a véres igazságot.

        Az élettől a legfájdalmasabb pofonokat és a legboldogabb pillanatokat.Csapjunk is bele a *lekvárba*.

        A világ egy határtalan óceán én mégis itt vagyok. A nevem Eliza 16 éves vagyok,de ez nem túl érdekes hisz ezek csak lényektelen információk. Egyszer megszülettem mindenki nagyon boldog volt,sőt még én is hisz még akkor nem is tudhattam mi vár rám,hány akadályt kell leküzdenem életem során,hány utat taposok ki értelmetlenül,hányan szenvedésre kényszerítenek,a temérdeknyi ember aki megbánt...megbántok...a sok könny,bánat,öröm,hála.
         Rengeteg gyűlölet halmozodott fel bennem,ennek oka a drágalátos nagymamámnak köszönhetek...

Ő az én mamám 1.rész  

         Gyönyörű szép nyári nap volt. Bámultam ki a fejemből mint mindig és vártam az életem értelmét hátha a fülembe sugja,mert is vagyok itt. Borzos fejjel ébrettem...Nagyon morci lehetem,de mégis ragyogová varázsolták a napom hisz édesanyám meglepetéssel készült 11-ig születésnapomra. Ajándékokkal halmoztak el. Kedves szavakkal, temérdeknyi mosolyal és szeretettel. Remekkül telt a napom míg betoppant mamám aki tönkre tett mindent. Egyszerűen az életem első pillanata ahol felhők borultak a világomba. Sietve rohant be. Közbe vágot mindenki szavába és szinte habzó szájjal üvöltötte teljes erőből:
Mama-Az a szemtelen gyerek hol van?
Anyukám vérbe fagyot tekintettel:
Anya-Anyósom,hát kire érti? Tessék viselkedni...(halk hanggal)vendékeink vannak.
Mama rám néz és...
Mama-Te szerencsétlen gyerek,nem sül ki a szemed? Mit képzelsz magadról?
Én-Miről beszélsz?
Anya-Tessék viselkedni! Mi az a nagy gond,hogy ekkora felhajtást csapot?
Mama-Az a szemtelen rongy köjke bele szart a bugyimba és kiterítette. Nézétek meg még meleg!
Megalázva,minden tekintet rám vetve,könnyes,szenvedéssel teli szemekkel...
Én-Mi,mi? Én kint sem voltam egész nap.
Anya-Ez türhetetlen ön nem szégyeli magát ilyen arcátlansággal beállítani hozzánk?
Már szinte csattant a dühöngő anyától a pofon mikor édesapám megfogta anyukám kezét...
Apa-Elég! Kérem mindenki távozon...Te meg anya szégyeld magad. A kislány ki se mozdult egész nap a házból.
Én-(Tiszta szívből,halkan,fájdalmasan)Mama...hogy tehetted ezt velem?Kicsit sem szégyeled magad? Hisz az unokád vagyok...Ennyit érdemlek...?
És elfutottam...

Egész nap sétálgattam a faluban míg estére haza mentem. Anyukám megfogta a kezem magához húzott és megölelt...újra könnyek gyűltek a szemembe és összerogytam...
Csak másnap ébrettem meg az ágyamba ahol csak azt hittem álmodtam az egészet,de nem mert körülöttem voltak az ajándékok, és anyukám aki egész éjjel a kezem fogta és nem engedte el...

Bár ez volt életem első szenvedése amire emlékszek,az első sebet hagyta a szívembe. Attól a perctől gyökeresen megváltozott az életem...

Oldal: Élettörténetem 1
A múltam,jelenem és talán a jövőm...Kiváncsi vagy rá?Hát tarts velem... - © 2008 - 2024 - mindentortenetvalosag.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat